Akik kiberbiztonsággal foglalkoznak valószínűleg gazdagok lennének, ha mindig kaptak volna egy százast ahányszor valaki ezzel a mondattal probálta igazolni az e téren való nemtörődömségét. Hiszen miért lenne az gond, ha a kormány vagy valamelyik állami vagy piaci szereplő adatokat gyűjt rólam? A kérdés háttérben az a gondolat áll, hogy csak akkor kell aggódnom emiatt, ha rejtegetni valóm van.

Pedig néhány kérdéssel megvilágítható mennyire tarthatatlan ez az álláspont:

• Megnézhetem a bankszámlaegyenleged?
• Megnézhetem a cset üzeneteidet?
• Miért van függöny az ablakaidon?
• Miért van lezárva a telefonod?
• Miért van letakarva a kamerád?
• Intim fotóidat megosztanád a világgal?
• Sosem hagytál még félbe (vagy el sem kezdtél) egy mondatot telefonon amiatt, hogy nem tudod ki hallhatja?
• Csetprogramokban mindig mindent megosztasz magadról vagy vannak dolgok amiket inkább nem írsz le?
• Sosem suttogva/halkan beszélsz érzékeny témáról nyilvános helyen ahol más is hallhat téged?

Szinte mindenkinek van véleménye a vallásról, a politikáról, a barátairól, a házastársáról, de a legtöbben ezt nem teszik közzé, nyilvánossá, mert -joggal- tartanak attól, hogy ha a véleményük egy részét kiragadják a szövegkörnyezetéből akkor az bántó lehet és kellemetlenséget okozna.

A „nincsen rejtegetni valóm” megközelítés azt sugallja, hogy a magánélethez való jog és igény a „rossz” eltakarására szolgál. Holott alapvető emberi jog a magánélethez való jog. A magánélet tiszteletben tartása azért fontos, mert anélkül a megfigyelés során szerzett információval visszaélhetnek.

Persze úgy is gondolhatod, hogy a kormány dolga eldönteni, hogy mi a rossz és mi jó, ezt a döntést a választásoknál a kezükbe is teszed. Minden kormány a világon az aktuális érdekeinek megfelelően fogja eldönteni, hogy éppen mit tekint jónak vagy  rossznak. Lord Actonnak tulajdonított mondás szerint „ A hatalom megront, a korlátlan hatalom pedig korlátlanul megront." Ez a gondolat manapság még inkább érdekessé válik adva, hogy a „jó” és „rossz” kérdést egyre inkább nem kormányok döntik el, hanem az olyan technológiai cégek mint a Google, Facebook, Apple, Amazon vagy Microsoft. 

Snowden, Wikileaks, Assange, Cambridge Analytica, Hacking Team - néhány név az elmúlt évtizedből, ami a magánélethez való jog sérülékenységére hívta fel a figyelmet. Szomorú, hogy sajnos az emberek gyorsan felejtenek.

A problémakör valójában nem arról szól ahogyan az állami szereplők állítják, azaz, hogy a biztonság érdekében le kell mondanunk a magánélethez való jogunkról. Valóban fontos, hogy meg lehessen akadályozni egy esetleges bűncselekményt és ehhez jó, ha bizonyos állami szereplőknek kiterjesztett jogosultságuk van. De a totális megfigyelés az egyenlő a rendőrállammal. 

Ha apró lépésenként lemondunk a magánéletre való igényünkről és jogunkról akkor mire észbe kapunk már késő lesz. Az adatvédelem és az egyéni kiberbiztonság nem arról szól, hogy az embernek rejtegetni valója van. Arról szól, hogy az ember irányíthatja, hogy hogyan mutatja saját magát meg a világnak. Arról, hogy van egy publikus arca az embernek, de mellette lehet privát gondolata és cselekedete. A személyes méltóságról, a személyes méltósághoz való jogról beszélünk.

-----

Virág Csaba, kiberbiztonsági szakértő, kompetenciaközpont vezető